Hungarian Bible

Luke 23

Luke

Return to Index

Chapter 24

1

 

  A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök. 

 

 


2

 

  És a követ a sírról elhengerítve találák. 

 

 


3

 

  És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. 

 

 


4

 

  És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: 

 

 


5

 

  És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? 

 

 


6

 

  Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, 

 

 


7

 

  Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. 

 

 


8

 

  Megemlékezének azért az ő szavairól. 

 

 


9

 

  És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. 

 

 


10

 

  Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. 

 

 


11

 

  De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. 

 

 


12

 

  Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. 

 

 


13

 

  És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. 

 

 


14

 

  És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. 

 

 


15

 

  És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. 

 

 


16

 

  De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. 

 

 


17

 

  Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal? 

 

 


18

 

  Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 

 

 


19

 

  És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: 

 

 


20

 

  És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. 

 

 


21

 

  Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. 

 

 


22

 

  Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; 

 

 


23

 

  És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. 

 

 


24

 

  És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. 

 

 


25

 

  És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! 

 

 


26

 

  Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? 

 

 


27

 

  És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. 

 

 


28

 

  Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. 

 

 


29

 

  De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 

 

 


30

 

  És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 

 

 


31

 

  És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. 

 

 


32

 

  És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? 

 

 


33

 

  És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 

 

 


34

 

  Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! 

 

 


35

 

  És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. 

 

 


36

 

  És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! 

 

 


37

 

  Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. 

 

 


38

 

  És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? 

 

 


39

 

  Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! 

 

 


40

 

  És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 

 

 


41

 

  Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? 

 

 


42

 

  Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, 

 

 


43

 

  Melyeket elvőn, és előttök evék. 

 

 


44

 

  És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. 

 

 


45

 

  Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. 

 

 


46

 

  És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: 

 

 


47

 

  És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. 

 

 


48

 

  Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. 

 

 


49

 

  És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. 

 

 


50

 

  Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. 

 

 


51

 

  És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. 

 

 


52

 

  Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; 

 

 


53

 

  És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. 

 

 


John 1

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: