Hungarian Bible

Mark 6

Mark

Return to Index

Chapter 7

1

 

  És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala. 

 

 


2

 

  És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. 

 

 


3

 

  Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák; 

 

 


4

 

  És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. 

 

 


5

 

  Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? 

 

 


6

 

  Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem. 

 

 


7

 

  Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 

 

 


8

 

  Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. 

 

 


9

 

  És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. 

 

 


10

 

  Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. 

 

 


11

 

  Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: 

 

 


12

 

  Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, 

 

 


13

 

  Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek. 

 

 


14

 

  És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg: 

 

 


15

 

  Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert. 

 

 


16

 

  Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. 

 

 


17

 

  És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől. 

 

 


18

 

  És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt? 

 

 


19

 

  Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít. 

 

 


20

 

  Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. 

 

 


21

 

  Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 

 

 


22

 

  Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 

 

 


23

 

  Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert. 

 

 


24

 

  És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. 

 

 


25

 

  Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula. 

 

 


26

 

  Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt. 

 

 


27

 

  Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 

 

 


28

 

  Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. 

 

 


29

 

  Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. 

 

 


30

 

  És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék. 

 

 


31

 

  Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át. 

 

 


32

 

  És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét. 

 

 


33

 

  Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét, 

 

 


34

 

  És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. 

 

 


35

 

  És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala. 

 

 


36

 

  És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék. 

 

 


37

 

  És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké. 

 

 


Mark 8

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: